A CO², más néven szén-dioxid, egy gáz. Láthatatlan és szagtalan; ez is fontos része a légkörnek. A légkör egy körülbelül 100 kilométer vastag réteg, amely körülveszi bolygónkat és melegen tartja. CO² nélkül a föld jéghideg lenne; sem ember, sem állat nem élhetne túl. Ez a CO² jó oldala. De a probléma az, hogy egyre több ember egyre több CO²-t állít elő. Ugyanis a széndioxid a fűtőolaj, szén, gáz, benzin vagy fa elégetésekor keletkezik. Az emiatt egyre vastagodó réteg a vlág körül megakadályozza, hogy a naphőnek csak egy része távozzon vissza a légkörbe: a széndioxid így fokozza a természetes üvegházhatást, és ezzel megváltoztatja az éghajlatot: ember okozta egyensúlyhiány lép fel. Ezért tehát légy része a világméretű KLIMATES közösségnek még ma, és hozd létre saját egyensúlyodat!

A szén-dioxidon (CO²) kívül vannak más üvegházhatású gázok is, mint például a metán vagy a nevetőgáz. A különböző gázok nem egyformán járulnak hozzá az üvegházhatáshoz. Például különböző ideig maradnak a légkörben.

Annak érdekében, hogy a különböző gázokat illetve azok klímaváltozást befolyásoló hatásait össze lehessen hasonlítani, a tudósok meghatározták az úgynevezett "globális felmelegedési potenciált" (Global Warming Potential). Ezek a paraméterek egy adott mennyiségű üvegházhatású gáz hatását határozzák meg egy meghatározott időszak (általában 100 év) alatt a CO²-hez képest. Például a metán 28-szor károsabb, mint a CO², de kevesebb ideig marad a légkörben. A nevetőgáz esetében a hatás akár 300-szor károsabb, mint a CO². Mindkét gáz elsősorban a mezőgazdaságból származik, a nitrogénműtrágyák használata és az állattartás révén. A CO²-re való átszámításával CO²-ekvivalensekről beszélünk, amelyet a CO² rövidítésben is jelölünk.

Egy liter széndioxid valójában 1,96 grammot nyom. Így egy kilogramm széndioxid 509 liter térfogatot eredményez. Ha ezt egy léggömbben képzeljük el (kb. 2,5 liter űrtartalom), akkor egy kilogramm széndioxid kb. 204 léggömböt ad ki. Lenyűgöző a következő összehasonlítás: egy átlagos európai 30 kilogramm széndioxidot termel naponta. Ezzel több mint 6000 léggömböt lehetne megtölteni. Képzeljük el, hány léggömböt lehetne megtölteni azzal a körülbelül 12 tonna CO²-vel, amelyet minden KLIMATE legalább kompenzál évente. Az összes KLIMATES világszerte hozzájárul a klímakárosító gázok ekkora mennyiségének kiegyenlítéséhez és csökkentéséhez.

Az interneten gyakran találunk különböző számadatokat. Ez azzal függ össze, hogy egyes adatok a tiszta CO²-arányt mutatják. A széndioxid lábnyom szempontjából azonban az úgynevezett CO²-ekvivalens CO²e és a fogyasztással kapcsolatos értékek a relevánsak. Az uniós átlag 7,17 tonna (forrás: Global Change Data Lab, 2020).

Néhány ország összehasonlításképpen:
Németország = 9,23 tonna CO²e/év.
Ausztria = 9,11 tonna CO²e/év.
Svájc = 12,35 tonna CO²e/év.
Olaszország = 6,53 tonna CO²e/év.
Összehasonlításképpen, az USA évente 15,47 tonna CO²e-t bocsát ki egy főre vetítve. Kína pedig, összehasonlításképpen, 7,04 tonna CO²e-t bocsát ki egy lakosra vetítve.

Fontos azonban megjegyezni, hogy a nyugati világ lábnyoma a legnagyobb; ez azért van így, mert CO²e-kibocsátás évtizedek óta a nyugati világban keletkezik, amikor a feltörekvő gazdaságok, például Kína és India még csak az iparosodás kezdetén álltak.

Az ökológiai lábnyom olyasmi, mint az „erőforrás-elszámolás”. A lábnyomadatokat többek között a termékek és szolgáltatások nyújtásához is elszámolják. Egy kilogramm marhahús körülbelül 70 kilogramm CO2e lábnyomot hagy a gazdálkodótól a fogyasztóig. Egy repülőjárat Frankfurtból New Yorkba és vissza egy főre elszámolva körülbelül 2,7 tonna CO²e-t termel.

Az ökológiai lábnyom kifejezés azonban magában foglalja az összes olyan kibocsátást is, amelyet az egyes emberek és az egész emberiség eddig hátrahagyott. Ez azt mutatja, hogy a jelenlegi egyensúlyhiány nagy részét az iparosodott országok okozták fogyasztási magatartásukkal. Az afrikai, ázsiai vagy dél-amerikai feltörekvő országok csak kis részét teszik ki a jelenlegi egyensúlytalanságnak.

Ha újra az átlagos európait veszünk alapul, akkor a lábnyom a következőképpen alakul:

  • A táplálkozás kb. 35 %-ot tesz ki
  • A lakhatás/energia körülbelül egynegyed (25%)
  • A CO²e-kibocsátás 23%-a a mobilitási ágazatból származik.
  • 9% az úgynevezett közcélú kibocsátások (pl. kórházi infrastruktúra, közigazgatás, utak/vasutak karbantartása stb.).
  • 8% származik a mindennapi élet egyéb területeiről, mint például a szemét stb.

Azonban nemcsak az általunk termelt kibocsátás a fontos, hanem minden, amivel születésünk óta hozzájárultunk a klímaváltozáshoz: A repülőgépes nyaralások, a menő sportkabrió, amikor fiatalok voltunk, a családi terepjáró később, az ízletes argentin marhahúsfilé, az összes színes, fényes katalógus, amely olvasatlanul került a szemetesbe, és így tovább; más szóval minden fogyasztási cikk, amelyet eddig megvettünk, használtunk és (habozás nélkül) kidobtunk.

A terméktől függően a kibocsátás kiszámítása a beszállítók, a helyszíni gyártás, a szállítás, a tárolás, az értékesítés/forgalmazás és az ártalmatlanítás CO²-kibocsátásából tevődik össze. Mindenki megérti, hogy a világ minden tájáról származó teljes vagy egyedi összetevőkből álló termékek több széndioxidot teremtenek, mint a közvetlenül a termelőtől vagy a heti piacon vásárolt kiló biorépa. Ha tudatában vagyunk ezeknek az ellátási láncoknak, és fogyasztási szokásainkat ennek megfelelően alakítjuk, máris csökkenthetjük saját lábnyomunk jórészét.

Először is, a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülni a CO²-kibocsátást; Amit nem lehet elkerülni, azt lehetőleg csökkenteni kell. Ami pedig még marad, az többek között kompenzálható az erdőfásjtási projektek támogatásával, ahogyan például a KLIMATES teszi. Minden fa, minden kendernövény, amelyet hozzájárulásoddal ültetnek, kompenzálja a légkörben lévő CO² egy részét.

A cégek is kompenzálják CO²-kibocsátásukat; időközben egyre több szolgáltató büszkélkedik azzal, hogy úgynevezett "CO²-semleges". Meg kell jegyezni, hogy ez nem védett tanúsítvány. Ezért minden fogyasztónak gondoskodnia kell arról, hogy CO²-lábnyoma a lehető legkisebb legyen, és kibocsátásának fennmaradó részét egy megbízható szolgáltató, például a KLIMATES kompenzálja.

Egy ember élete során - életmódjától függően - meglehetősen sok CO²-kibocsátást termel. Különösen a nyugati iparosodott országokban az elmúlt 100 év fogyasztói magatartása az erőforrások túlzott kiaknázásához és ezáltal óriási széndioxid-kibocsátáshoz vezetett. Ezért nemcsak a CO²-kibocsátás megelőzése vagy csökkentése fontos, hanem legalább az egyes emberek jelenlegi CO²-lábnyomának kompenzálása. Aki pedig valóban komolyan gondolja a klímavédelmet, az a múltban hagyott lábnyomát is kompenzálja. A KLIMATES segítségével tehát nemcsak jelenlegi, hanem múltbeli lábnyomod is kompenzálhatod a tarifától függően.

Minden egyénnek a lehető legtöbb széndioxid-kibocsátást kell megtakarítania fogyasztói magatartásával. A közös klímacél a nettó nulla (NET-ZERO). Mindazonáltal minden ember termel CO²-t, még különösen környezetbarát magatartással is: élelmiszerek, ruhák, közlekedési eszközök, lakhatás, szolgáltatások, például biztosítások, bankok stb. fogyasztása és/vagy igénybevétele olyan CO²-t bocsát ki, amelyet nem lehet elkerülni és/vagy csökkenteni. És még egyszer le kell szögezni, hogy mindannyian nagy karbonlábnyomot hagytunk már eddigi életünkben; ezt nem, vagy csak részben kompenzálták, amíg meg nem tetted azt a lépést, hogy a KLIMATES közösség tagja legyél.

A kompenzáció szerves anyag ültetésével történik, amely tartósan megköti a CO2-t. A CO²-kompenzációt célzó erdőtelepítési projekteknél azonban alapos vizsgálot kell végezni: Fontos, hogy a növényeket később ne erdőirtásra vagy égetésre használják fel. A KLIMATES-nél ezért ügyelünk arra, hogy a megkötött CO² később ne szabaduljon fel újra, ez a projektjeink követelménye.

A KLIMATES lábnyomodat kendertermesztéssel semlegesíti; Ha kevés a hely a kender termesztésére, vagy nem áll rendelkezésre elég kenderprojekt, akkor visszanyúlunk a minősített fafelújítási projektekhez. Sokak számára nem ismert: a kender 2,5-szer több CO²-t köt meg, mint a fák! A kender mindenhol gyorsan növekszik, és rendkívül robusztus.

Légkör

A légkör a Földet körülvevő, gázokból és részecskékből álló réteg, amely lehetővé teszi az életet a Földön. Főként nitrogénből, oxigénből és argonból, valamint kisebb mennyiségben szén-dioxidból, vízgőzből és más gázokból áll. A légkör elnyeli a Nap hőjét, és szabályozza a Föld hőmérsékletét. Mostanában azonban az ember okozta klímaváltozás következtében megnőtt a légkör széndioxid-koncentrációja, ami az éghajlat felmelegedéséhez és drasztikus környezeti változásokhoz vezetett.

CO²-ekvivalensek

A CO²-ekvivalens, más néven CO²e, a légkörben előforduló üvegházhatású gázok mennyiségének mérőszáma. Ezek a gázok felelősek a globális felmelegedésért, és nemcsak a széndioxidot (CO²), hanem a metánt (CH4), a nevetőgázt (N2O) és a fluorozott szénhidrogéneket (HFC-k) is tartalmazzák. A CO²-egyenértékeket a különböző üvegházhatású gázok hatásának mérésére és összehasonlítására használják. A CO²-egyenértékek fontos tényezőt jelentenek az üvegházhatású gázok kibocsátásának nyomon követésében és csökkentésében az klímaváltozás elleni küzdelemben.

CO²-kalkulátor

A CO²-kalkulátor segítségével kiszámítható a különböző tevékenységek és folyamatok által okozott CO²-kibocsátás mennyisége. Lehetővé teszik az energiafelhasználás, a közlekedés, az élelmiszer, a lakhatás és egyéb kibocsátások kiszámítását. A CO²-kalkulátorok alapadatai különböző forrásokból származnak, például kormányoktól, vállalatoktól és nonprofit szervezetektől. Hasznos eszköz az egyének, vállalatok és országok kibocsátásának kiszámításához, valamint a kibocsátáscsökkentő intézkedések hatékonyságának értékeléséhez és tervezéséhez.

Dekarbonizáció

A dekarbonizáció az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére vagy megszüntetésére irányuló folyamatot jelenti, különösen a fosszilis tüzelőanyagok helyett a megújuló energiaforrások felhasználásával. Ez politikai intézkedéseket, valamint technológiai és infrastrukturális beruházásokat is igényel a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőség csökkentése érdekében. Ez az egyik legfontosabb kihívás a globális közösség számára, hogy el tudja elérni az klímacélokat.

Kibocsátás

A kibocsátás a káros anyagok vagy üvegházhatású gázok légkörbe történő kibocsátását jelenti. Ezek származhatnak ipari folyamatokból, erőművekből, közlekedésből és más ember által létrehozott forrásokból. A kibocsátás fontos tényezője a klímaváltozásnak, és akár negatív hatása is lehet a környezetre, valamint az emberek és állatok egészségére.

Kibocsátás-kereskedelem

A kibocsátás-kereskedelem, más néven «Cap and Trade», egy olyan piaci mechanizmus, amelyet az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére használnak. Egy adott iparág vagy ország teljes kibocsátására vonatkozóan felső határt (úgynevezett «Cap») állapít meg, és lehetővé teszi a határérték alatt maradó vállalatok számára, hogy eladják vagy megvásárolják a felesleges kibocsátási egységeket. Azok a vállalatok, amelyek csökkenteni tudják kibocsátásukat, így pénzt kereshetnek a többlet kibocsátási jogok eladásával, míg azok a vállalatok, amelyeknek nehezebb csökkenteniük a kibocsátásukat, kibocsátási jogokat vásárolhatnak a kibocsátásuk teljesítéséhez. Ez a mechanizmus a kibocsátáscsökkentés ösztönzését szolgálja. A kibocsátás-kereskedelem hatékony eszköznek bizonyult az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, ezzel egyidejűleg a gazdasági növekedés támogatásában is.

Energiahatékonyság

Az energiahatékonyság olyan technológiák és praktikák használatát jelenti, amely lehetővé teszi, hogy ugyanazt az energiateljesítményt kevesebb energiafelhasználással érjük el. Ez egy fontos tétel az energiaköltségek csökkentésére és a környezeti terhelés redukálására az energiafogyasztás mérséklésével.

Szürke energia

A szürke energia magában foglalja a nyersanyagok kitermeléséhez, feldolgozásához, szállításához és megsemmisítéhez, valamint a termékek előállításához, szállításához és megsemmisítéhez szükséges energiát. A szürke energia fontos tényező a termékek környezeti hatásának meghatározásában, és az energiafogyasztás csökkentése és az energiahatékonyság javítása révén segíthet a termelés és a fogyasztás fenntarthatóságának javításában.

Greenwashing

A greenwashing olyan folyamatokra utal, amelyek során a vállalatok termékeiket környezetbarátabbnak állítják be, mint amilyenek valójában. Olyan környezetvédelmi kifejezéseket vagy szimbólumokat használnak, amelyek nincsenek általánosérvényűen meghatározva. Greenwashing-ról beszélünk többek között akkor, amikor a vállalatok termékeiket és szolgáltatásaikat "CO²-semlegesnek" nevezik, de a fogyasztót nem tájékoztatják átlátható módon arról, hogy milyen kibocsátásokat és hogyan kompenzálnak; ilyen címkékkel dolgozik többek között a csomagküldő kereskedelem és a légiközlekedési ágazat.

Klímakonferenciák

1992 óta rendszeresen tartanak úgynevezett "ENSZ klímakonferenciákat" (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC). Itt van néhány a legfontosabb konferenciák közül és azok eredményei:

1979: Első világklímakonferencia Genfben (Svájc) és az ENSZ környezetvédelmi törvényének aláírása.

1992: Klímakonferencia Rio de Janeiróban, Brazíliában. A résztvevők aláírták az UNFCCC-t, amely az klímaváltozás elleni küzdelemre irányuló nemzetközi erőfeszítések keretét adja.

1997: Kiotói konferencia, Japán. A résztvevők olyan jegyzőkönyvben állapodtak meg, amely először írta elő, hogy a fejlett országoknak csökkenteniük kell az üvegházhatású gázok kibocsátását.

2005: Montreali konferencia, Kanada. A Kiotói Jegyzőkönyvet meghosszabbították, és úgy döntöttek, hogy a kibocsátásokat 2020-ig legalább 5%-kal kell csökkenteni az 1990-es kibocsátásokhoz képest.

2009: Koppenhágai konferencia, Dánia. Bár nem egyeztek meg kötelező érvényű célokról, a résztvevők megállapodtak abban, hogy tárgyalásokat kezdenek az klímaváltozás megfékezéséről szóló új megállapodásról.

2015: Párizsi konferencia, Franciaország. A résztvevők megállapodtak a Párizsi egyezményről, amelynek célja, hogy a globális felmelegedést «jóval 2 Celsius-fok alatt» tartsák, és erőfeszítéseket tegyenek a felmelegedés 1,5 fokos szintre történő korlátozására.

2019: Madridi konferencia, Spanyolország. A résztvevők megvitatták a Párizsi egyezmény végrehajtását és az üvegházhatású gázok kibocsátásának további csökkentésére irányuló erőfeszítéseket.

Széndioxid (CO²)

A széndioxid (CO²) a légkörben természetesen előforduló üvegházhatású gáz, amely nélkülözhetetlen a növények és a fák növekedéséhez. Ugyanakkor hozzájárul a globális felmelegedéshez is, mivel befolyásolja a Föld hősugárzási képességét. A légkörben lévő CO² mennyiségének növekedését elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok, például az olaj, a szén és a gáz ember által történő felhasználása és a természetes területek egyidejű csökkenése (erdőirtás, városfejlesztés stb.) okozza. A szén-dioxid alapvetően jó dolog, és lehetővé teszi az életet a Földön. Az ember befolyása miatt azonban már nem a megszokott egyensúly uralkodik.

Methan (CH4)

A metán (CH4) a légkörben természetesen előforduló üvegházhatású gáz, amely főként biológiai folyamatok, például a növényi anyagok bomlása, valamint az állatok és mikroorganizmusok tevékenysége során keletkezik. Ugyanakkor jelentős az ember által okozott forrása is, különösen a földgáz és a kőolaj felhasználása, a földhasználat megváltozása és a haszonállatok tartása révén.

Net nulla / Net zero

A nettó nulla célkitűzés azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását nullára kell csökkenteni, vagy olyan technológiák alkalmazásával kell ellensúlyozni, amelyekkel az üvegházhatású gázokat eltávolítják a légkörből. Ez azt jelenti, hogy az üvegházhatású gázok teljes kibocsátását az évszázad végére nullára kell csökkenteni annak érdekében, hogy a globális felmelegedést 1,5 Celsius-fokra vagy annál alacsonyabbra korlátozzuk, és a klímaváltozás hatásait minimalizáljuk.
Az erdősítés révén történő kompenzáció is hozzájárul a nettó nulla cél eléréséhez. Ehhez szintén át kell térni a megújuló energiákra.

Ipari kender

Az ipari kender a kender olyan fajtája, amelyet elsősorban ipari célokra, például papírgyártásra, textilgyártásra és bioüzemanyagokra használnak. Az ipari kender csak kis mennyiségben tartalmaz THC-t, a marihuána pszichoaktív összetevőjét, és a legtöbb országban legálisan termeszthető és értékesíthető. Fenntartható növény, amely rövid idő alatt gyorsan növekszik, és kevés vizet és műtrágyát igényel. Emellett értékes tápanyagforrás, mint például a fehérje és rost, és használható a gyapot és más nem fenntartható nyersanyagok természetes helyettesítőjeként. Az ipari kender többek között CBD-t is tartalmaz, amely a gyógyászatban és a kozmetikumokban alkalmazott fontos hatóanyag. A CBD-nek gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító tulajdonságai vannak, és felhasználható szorongás, fájdalom és alvászavarok kezelésére. Erről mindent megtalálsz a www.hempmate.com oldalon.

Ökológiai lábnyom

Az ökológiai lábnyom az emberi tevékenységek környezeti hatásának mérőszáma, és azt a természeti erőforrások területét méri, amelyek az egyén vagy a társadalom erőforrás-felhasználásának és hulladékkezelésének támogatásához szükségesek. Az élelmiszer, lakás, energia és egyéb dolgok és szolgáltatások előállításához szükséges föld, víz és levegő területére vonatkozik. Minél nagyobb a lábnyom, annál nagyobb a környezetterhelés, és annál nagyobb a hatás a természeti erőforrásokra és a biológiai sokféleségre. A Global Footprint Network 2020-as tanulmánya, amely 162 ország környezeti lábnyomát vizsgálta, megállapította, hogy a fejlett országok környezeti lábnyoma átlagosan közel háromszorosa a feltörekvő gazdaságokénak.

Ózon (O3)

Az ózon egy háromatomos oxigénmolekula (O3), amely a sztratoszférában található, ahol ózonrétegnek nevezik. Megvéd minket a káros UV-sugaraktól azáltal, hogy elnyeli és visszaveri azokat.

Üvegházhatás

Az üvegházhatás azt a folyamatot írja le, amelynek során az üvegházhatású gázok, például a széndioxid, a metán és a nevetőgás (dinitrogén-oxid) visszatartják a föld hősugárzását, és így növelik a földi hőmérsékletet.

Üvegházhatású gázok

Az üvegházhatású gázok a légkörben jelenlévő gázok, amelyek elnyelik és visszaadják a hőenergiát, ami a Föld hőmérsékletének emelkedését eredményezi. Széndioxidot, metánt, nevetőgázt, fluor-szénhidrogéneket és vízgőzt tartalmaznak, és kibocsátásuk elsősorban a fosszilis tüzelőanyagok emberi felhasználásából, a földhasználat változásából, az ipari folyamatokból és egyéb tevékenységekből adódik.

Hidrogén

A hidrogén tiszta és megújuló energiaforrás, amely nem bocsát ki üvegházhatású gázokat vagy más szennyező anyagokat. Víz elektrolízisével állítható elő, elektromos áram segítségével a víz hidrogénre és oxigénre történő szétválasztásával. A hidrogén biomasszából, hidrogénben gazdag gázokból és megújuló energiaforrásokból is előállítható. Használható üzemanyagcellákban villamos energia és hő előállítására, vagy üzemanyagként üzemanyagcellás autókban. A hidrogén energiatároló eszközként is használható a megújuló energiaforrásokból származó energia tárolására és szállítására.

Kormányközi Éghajlatváltozási Testület IPCC

A Kormányközi Éghajlatváltozási Testület (IPCC) egy nemzetközi szervezet, amely a klímaváltozással foglalkozik. 1988-ban hozta létre a Meteorológiai Világszervezet és az ENSZ Környezetvédelmi Programja. Az IPCC összegyűjti, felülvizsgálja és szintetizálja a klímaváltozással kapcsolatos tudományos, műszaki és társadalmi-gazdasági információkat, és ezek alapján tesz ajánlásokat és szakpolitikai javaslatokat. Célja, hogy világszerte tudományosan megalapozott és független információkkal lássa el a politikai döntéshozókat a klímaváltozás elleni küzdelemhez.

Két fokos cél

A két fokos cél olyan politikai célkitűzés, amely a globális felmelegedést az iparosodás előtti időkhöz képest legfeljebb 2 Celsius-fokra kívánja korlátozni. Ezt a célt az ENSZ tagállamai 2015-ben fogadták el, és a klímaváltozás legrosszabb hatásainak enyhítését célozza. A célkitűzés azon a tudományos bizonyítékon alapul, hogy a globális átlaghőmérséklet 2 Celsius-foknál nagyobb mértékű emelkedése növelné az éghajlatra gyakorolt súlyos és visszafordíthatatlan következmények valószínűségét. A két fokos cél eléréséhez csökkenteni kell az üvegházhatású gázok kibocsátását, elő kell mozdítani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és támogatni kell a megújuló energiaforrásokat.